A cicánk, Péntek egy időben, egészen két éves koráig rendszeresen járt az ölünkbe azzal a céllal, hogy a ruháinkat, a takaróinkat a szájába vegye, tapossa, vagy épp dagassza, karmait ki be húzogatva, és közben édesen dorombolva mindent összenyálazzon…

Ez a viselkedés bár furcsa volt számunkra, de azt feltételeztük, hogy az anyai gondoskodást hiányolja, így amíg kicsi volt, rendszeresen csináltuk azt, hogy amikor épp ezen szándékból megközelített minket, kerestünk egy törölközőt, és tejbe mártottuk, majd a szájához tettük. Ez a módszer jól bevált nála, mert egy fél óra után szépen elaludt.

Később már csak akkor csinálta ezt, amikor elköltöztünk, és az új terület, a sok új szag, az ismeretlen lakás kicsit megviselte. Ekkor minden reggel úgy ébredtünk, hogy mellettünk feküdt, és dagasztott és dorombolt, mi pedig simogattuk a fejét.

Kiderült, hogy a dagasztás valójában egy összetett dolog, és három fő oka is lehet annak, ha egy cica ezt teszi: a mamájára emlékezik, aki gondoskodott róla, ki akarja fejezni a szeretetét, illetve meg akarja jelölni a területét. Igazából úgy gondolom, hogy ez a három dolog össze is függ egymással, nem kell különválasztani őket.