A bélyegző időtálló holmi, melyet már a 17. század közepétől olyan nagy számban használtak, hogy számos levél maradt fent, melyekről tanulmányozhatóak voltak a pecsét lenyomatok. Ekkor terjedt el a bélyegzők használata. Ekkor már dátummal, idővel ellátott bélyegzők is készültek.

A bélyegzők gyártása csak az 1900-as években lendült fel, ekkor már több prototípust is készítettek. Ekkor már léteztek a dátum, vagy automata sorszámozó bélyegzők is. A bélyegzőkészítés gyors fejlődésnek indul, melyhez hozzájárult a technológiai modernizálódás is. Üzemszerű előállításának megjelenése gyors elterjedéséhez vezetett, főleg az üzleti és hivatali környezetben, megkönnyítve az adminisztrációs munkákat.

A bélyegző gyártás külön iparág lett. Hamarosan megjelentek azok a világmárkák, amiket ma már óriási bélyegző és pecsét készítő üzemek ontanak magunkból: például a Todrat és a Colop. Ma a bélyegzőgyártás menete a következő: a szerkezetet a különböző márkák gyártói készítik, hatalmas üzemeikben szerte a világon, számtalan példányt legyártanak különféle színben és méretben. Ezeket nyers házaknak is nevezhetjük, mivel nem tartalmaznak szöveglemezt, ezeket küldik tovább, az üzletekben pedig a megrendelők egyéni igénye alapján készítik el a szöveglemezeket.