Az egyiptomiak híresek arról, hogy nagyon rákészültek a halál utáni életre: ezzel persze alapvetően nincs is probléma, hiszen valamilyen szinten, eltérő verzióban az összes vallás arról szól, hogy ez a földi élet csak egy árnyék-élet, melynek ha egyszer vége szakad, át kell lépnie a lelkünknek egy teljesen más valóságba. 

Földön túli életünkről, és az oda való eljutásról persze más és más elképzeléseink vannak, az egyiptomiaké például az volt, hogy a földi életben felhalmozott javakat valamilyen módon tovább tudjuk vinni a halál utáni életünkbe. Ennek érdekében készítették fel a fáraóik testét is a túlvilágra. De nem csak az embereket mumifikálták, hanem állatokat is: s bár a mumifikált macskákról már sokan hallottunk, de mumifikált szkarabeuszról még nem igen. A macskákat Bastet istennő jelképének tartották, és azért is voltak az egyiptomi kultúrában szent állatok. A szkarabeuszok pedig  Heper istenség állata volt, nevének jelentése „létrejön”, „megnyilvánul”, ugyanis a mitológia szerint önmagából keletkezett, egyike volt az ősi napisteneknek.

A mumifikált szkarabeusz egy rendkívül különleges, és értékes dolog a régészek szerint, ugyanis macskákból kismilliót találtak, de ilyen szkarabeuszokat, melyeket festettek és díszszarkofágba helyeztek csak pár van.